Bevonzottam, és most mi legyen?
Betti története talán neked is ismerős lesz, ha nem ugyanebben a formában, akkor lehet egy más témát érintően. Mindenesetre megtalálható benne az a mozzanat, amikor nem állunk ki valamiért, ami egyébként fontos lenne a számunkra, ami hosszú távon aláássa az önmagunkba vetett hitet, az önbizalmat és olyan érzés a léleknek, mint a bőr számára a szálka.
A helyzet rövid ismertetése: Betti kilépett nemrég egy együttműködésből, mert úgy érezte, hogy az általa szolgáltatott érték nem felel meg az ezért kapott pénznek. Futott egy kört azzal, hogy emelést kérjen, aminek nem lett sikeres befejezése, ezért a szakmai kapcsolatot megszakította és kilépett belőle. Nemrég megkereste őt egy másik cég. A munkafeladat rendkívüli módon érdekelte Bettit, viszont a tárgyalás végén kellemetlen meglepetésként érte őt az az összeg, amit felajánlottak neki. Ez az összeg még alacsonyabb volt, mint az előző munkájában. A történet érdekes része az, hogy jóformán igen-t mondott, bár kifejezte, hogy az összeg alacsonyabb, mint amire számított, de a munka érdekli őt, ezért elfogadja. Viszont maradt egy rossz érzés…. és erről a rossz érzésről érdemes pár szót ejteni, na meg arról is, hogy milyen alternatív módon lehet az ilyen helyzetet lereagálni (és itt most nem a “nem”-et mondásra gondolunk, bár az is egy érvényes megoldás), ugyanis egy fontos dolog a tárgyalásból Betti számára kimaradt.
Betti azt mondta, hogy ez biztos azért történt, mert “vonzza az ilyen helyzeteket”. A vonzás törvénye egy nagyon népszerű elv, rengeteg könyv és írás született a témában arra vonatkozóan is, hogy hogyan “ne vonzzuk” be azt, amit nem akarunk.
“Nem baj az, hogy bevonzódik ilyen. Nem azt kell megkeresni, hogy hogyan ne vonzzunk be valamit, hanem meg kell találni a töréspontot ebben a mintában.” Schweder József
Ebből le lehet vonni egy fontos következtetést: nem csak attól törik meg valaminek a vonzása, hogy annak ellentétére kezdünk el koncentrálni és azt vizualizálni, amit be szeretnénk vonzani, hanem attól is, hogy a már megteremtett helyzetet megtörjük. Ha kell, többször is, egészen addig, amíg kialakul egy másik minta, ami elég erős lesz ahhoz, hogy azt kezdjük el ismételni az előző helyett. A sokszor elismételt minta attól tud megtörni, hogy egy másfajta reakciót adunk rá és ezáltal eltérő módon tudjuk képviselni önmagunkat a már ismerős helyzetben.
Miből áll a helyzet megtörése? Abból, hogy észrevesszük és tudatosítjuk az érzést, ami megjelenik bennünk, és amelyiket a mintánk miatt általában próbálunk figyelmen kívül hagyni. Betti elmondta, hogy az ő esetében az összeg kimondása után igazából a félelem jelent meg, a kétségbeesés és ijedtség, viszont a felszínen ennek semmi jelét nem mutatta és a viselkedése egyik mozzanata sem tükrözte.
“Ezzel pedig pont megerősítette azt a részét, amelyiknek ez a helyzet fájt.” Schweder József
Az ilyen helyzetben stabilan úgy tudjuk magunkat képviselni, hogy az érzést kimondjuk. Egyrészt azért, hogy csökkenjen a belső érzelmi nyomás, mert ha egy erősen jelenlevő érzés nincs kifejezve, akkor az belül dolgozik tovább. Másrészt azért, hogy kifejezzük a szükségletünket. Harmadrészt pedig azért, mert ezzel jelezzük, hogy hol vannak a határaink. Mivel Betti semmilyen hangot nem adott a félelmének, nem fejezett ki ezzel kapcsolatban semmilyen szükségletet, tudattalanul lefektetett egy olyan határt a tárgyaló partnere számára, ami Betti számára valószínűleg egy kényelmetlen határ és beljebb van annál, ami neki igazából jól esne. Ez pedig azt jelenti, hogy feltehetően meg fog ismétlődni ugyanaz a helyzet, ami előzőleg, hogy elkezdi őt feszíteni az általa megteremtett érték és az ezért kapott pénz különbsége. Ezt nevezte meg ő annak, hogy “bevonzotta” az ismerős helyzetet, ami az igazság egyik fele, a másik fele pedig az, hogy tudattalanul felépítette és megerősítette a korábban kialakított mintázatot, mert nem vette észre, hogy hogyan állítja elő.
Az asszertív kommunikáció eszköztárából felhasználhatjuk ebben az esetben az érzés kifejezését (miután tudatosítottuk) és megfogalmazhatunk ezzel kapcsolatban egy szükségletet. “Ahogy ezt az összeget kimondtad, bennem ijedtséget okozott.” Egy ilyen megfogalmazás azonnal ki tud hozni a tudati beszűkülésből, amit az ijedtség okoz és ami akár a párbeszéd hátralévő részében fennálhat. Arról meg talán mindanyiunknak van emléke, hogy milyen beszélgetések azok, amik beszűkült tudatban zajlanak. Majd az előző mondatot úgy lehetne folytatni hogy “... és arra lenne szükségem, hogy minimum x legyen az órabérem / még beszéljük ezt meg / aludhassak az ajánlatodra egyet / stb.” Ennek kifejezésétől a másik fél tudattalanul is veszi a jelzést, hogy hol vannak a határaink. A szükséglet kimondása helyreállítja az önbizalmat és stabilitást.
A jó hír az, hogy nem feltétlenül szükséges azonnal tudni így reagálni, hiszen ha valamitől tényleg félünk, az automatikusan beszűkíti a tudatot, a beszűkült tudat pedig nem a kreatív megoldásokról híres. Ezért lehet nyugodtan tisztázó beszélgetést indítványozni és megfutni azt a kört, ami előzőleg elmaradt. Egy idő után pedig ez az önmagunkért és szükségleteinkért való kiállás stabilizálódik és onnantól kezdve már ott a helyzetben is meg tud születni.
Persze ezzel egy időben el lehet kezdeni dolgozni a személyiséggel is és megvizsgálni, hogy miért éppen a félelem jelent meg a helyzetben, mihez kötődik ez a félelem, melyik én-rész jelent meg a beszélgetésben, stb. , de ettől függetlenül a kommunikáció megváltoztatása is el tudja indítani a változásokat.
Mi az, amit nem mondasz ki?
Az asszertív kommunikációt is gyakoroljuk pszichodráma segítségével a táborokban és csoportokon. Behozhatod a saját, éppen aktuális helyzetedet, amiben elakadtál. Gyere és tapasztald meg az erejét!
Őszi jóga és önismereti tábor 2017. Október 13-15.
