Biorobotok vagyunk?
Mennyire vagyunk gondolataink, érzelmeink és ezáltal cselekedeteink tudatában?
E kérdés még egy kérdést vet fel, van-e szabad akarat? Ezeket a kérdéseket nagyon messziről kell megvizsgálni. Nem is a születéssel, hanem a perinatális korszakkal, a magzati léttel kezdődik. Ugyanis a kondíciók, amik a viselkedésünk egy részét tudattalanul irányítják már emberi fejlődésünk magzati korszakában kezdenek kialakulni. A magzat mindent érez, amit az anya érez, ez ma már tudományosan bizonyított. Például, ha az anya végig szorongja az áldott időszakát, ezt a szorongást érzi a magzat.
Születése után nem „tiszta lappal”érkezik érzelmileg így a baba, hanem hozza magával anyja szorongó érzését. Utána, ahogy fejlődik a személyiség, épül rá az a kondíció halmaz, amit a tapasztalatok által gyűjt össze. Viselkedésünket felnőtt korunkra ezek a kondicionáltságok vezérlik. Elindulnak a sémák, és ahogy halad az idő egyre több ismétléssel megerősítjük az adott viselkedést. Minél mélyebben el vagyunk veszve a kondíciók által vezérelt viselkedésbe, annál kevésbé érvényesül a szabad akarat.
Hogyan tudunk ebből az önmagát erősítő folyamatból kiszállni? A legelső lépés, hogy észrevesszük az ismétlődő, szenvedést okozó viselkedésmintáinkat. Talán ez az első lépés a legnehezebb. Többnyire akkor következik be, ha a szenvedésnyomás elég nagy ahhoz, hogy elinduljon a tudatosulási folyamat. Ez után kezdődhet az önismereti munka, melyben a szokásrendszerek megváltoztatásán tudunk dolgozni, vagy a személyiségmunka, melyben személyiségváltozással járó fejlődésen tudunk átmenni. Ebben a folyamatban tudok személyiségfejlesztő tanácsadóként segíteni.
