Napló: Mély kapcsolódások a csoportban
Szeptember 9-én elindult a Bodywork csoport. Erről született már egy bejegyzés, ahol megosztottuk azt, hogy a csoportba érkező emberek általában idegenek egymás számára, mégis a csoport végére mindig megtörténik a “csoda”, létrejönnek a mély találkozások és megélések, amik néha mélyebbek és őszintébbek tudnak lenni, mint bármilyen más megélés a hétköznapi életben. Mitől van ez?
Számos néha észrevehetetlen technika teszi lehetővé a csoport bemélyülését és a résztvevők közötti kapcsolatok kialakulását. Ezek közül néhányat említünk itt ebben a bejegyzésben, a teljesség igénye nélkül.
Az első a fokozatosság és a harmonikus ív felépítése. A bodywork csoport résztvevői nem lettek bedobva a mély vízbe, hanem volt elég idejük és terük arra, hogy először önmagukhoz kapcsolódjanak, fedezzék fel a saját mozgásukat, a saját önkifejezésüket és amikor ez a stabil alapozás megvolt, akkor kezdődött el a nyitás a többiek felé. Mindeközben végig épült a csoport tudat és az összetartozás, hiszen a nyitókörök mindig körben ülve történnek, ami a legősibb törzsi forma és már ezzel is megalapozódik egy bizonyos csoport-tudat.
A másik fontos elem Józsi számára a szemkontaktus, amit gyakran épít be gyakorlataiba. A szemkontaktus szavak nélkül is képes megteremteni a közelséget és a mély kapcsolódást, főleg akkor ha nem csak röpke pillantást vetünk a másikra, hanem benne maradunk és fenntartjuk hosszabb ideig. A bodywork gyakorlatokat gyakran követi, vagy azoknak szerves része a szemkontaktus a másik féllel. Az, hogy valaki lát és nem csak néz minket egy nagyon erős visszacsatolás.
Nagyon érdekes, hogy a bodywork alkalmakon a mély kapcsolódások nem a szóbeli megosztásoktól jönnek létre, attól, hogy a résztvevők ismernék egymás élet történetét, vagy gondolataikat, nézeteiket vagy tudásukat. A bodywork nagy része ugyanis nem verbális. Az első szeptemberi alkalmon volt egy nyitókör a nap elején, ahol 3 percben mindenki elmondhatta, hogy kicsoda ő és miért jött, majd a nap végén volt egy zárókör. Ezen kívül már csak rövid egyéni beszélgetések történtek a szünetekben, viszont ezeknek is van egy fontos irányelve:
“A csoportjaimon arra kérem a résztvevőket, hogy a témáikról, megéléseikről inkább a közös körben beszéljenek és ne vigyék ki a külvilágba, vagy ne csak kizárólag egymás között beszéljék meg a szünetekben. Ez azért van így, mert egyrészt annak a személynek, aki megoszt teljesen más élmény, ha ezt az egész csoport előtt teszi, másrészt az ő megélése fontos visszacsatolás lehet a többiek számára. Ha a körben osztanak meg a csoporttagok egymással megéléseket, akkor a többiek is velük tudnak lenni az élményben, amitől épül az egész csoport.” (Schweder József)
A közös körben való megosztás tanító jellegű is, ugyanis nagyon sok olyan élmény van a bodyworkben, ami gyakran szavakban nehezen kifejezhető, hiszen nagyon korai érzelmi rétegeket érint a módszer. Egy másik személy megosztása segíthet az élményt összerakni, tudatosítani, megtanulni szavakban is kifejezni.
A mély kapcsolódásokat a bodywork csoportban maga a módszer is hozza, ugyanis a bodywork a non-verbális térben dolgozik, ami egy tágabb tudatállapot, mint az elme szintjén működő verbális tér. Ez pedig sokkalta mélyebb megéléseket és kapcsolódásokat tesz lehetővé, akár csak azáltal, hogy két résztvevő egymás szemébe néz. A beszéd szintjén megjelenik a karakterünk, ami már nem a tiszta kifejeződése annak, ami a mi lényegiségünk.
“Az egyik résztvevő megélte azt, hogy a gyakorlat közben egy ölbe feküdt bele, ahol spontán módon elkezdett sírni, pedig ez nem jellemző rá. Később kérdezte tőlem, hogy mi volt ez, mert nem érezte azt, hogy szomorúságból sírt volna.
Próbáltam neki megmagyarazáni, hogy a racionális részével is fel tudja dolgozni az élményt, hogy ilyenkor két irányba történik a nyílás. Egyrészt ‘lefelé’, amikor egy nagyon korai időszakunkba megyünk vissza, az anyával való szimbiózis élményébe, a másik oldalon, ennek szinte tükörképeként, pedig megtörténik a nyílás ‘felfelé’, a transzperszonális régiók felé, ahol az egyén kilép a ráció világából és közelebb kerül a belső magjához. Megéli ezáltal annak a szabadságát, hogy ‘Én vagyok’, ‘Itt vagyok’ és megteremtődik a kapcsolat a legbelső önvalójával.
Ez hoz magával egy olyan érzelmi állapotot, amit én az üdv állapotának szoktam nevezni. És ebben az üdv állapotában nem is tudunk mást csinálni, csak egész egyszerűen megindulnak a könnyek, mert annyira felemelő érzés benne lenni. Ezzel párhuzamosan megtörténhet az is, hogy közben elkezd betöltődni a hiány a korai élményekben, ha érzelmileg valami kimaradt az anyai szeretet és elfogadás megtapasztalásában.” (Schweder József)
Kívülről nagyon nehéz megítélni, hogy a személy éppen “hova nyílt ki”, hogy milyen szinteket tapasztalt meg és ott mit talált, de a bodywork csoporton nem feltétlenül az a cél, hogy erre választ adjon a csoportvezető vagy a résztvevők. Inkább a személyes megélés és az ilyen élmények átélése a lényeg és maga a tudat tágulásának megtapasztalása. És miért fontos a tudat tágulása?
“Mert a lefelé nyílás mentén el tudunk kezdeni dolgozni a személyiséggel, a korai fixációk gyógyításával illetve a másik oldalon, a felfelé nyílás közben pedig a magas szinteket tapasztaljuk meg, ahol például transzcendens élmények is lehetnek.”
Kíváncsi vagy, mi rejlik benned?
Ha szeretnél belekóstolni a bodyworkbe, meditációba, jógába és az önismereti csoport ízébe, akkor szeretettel meghívlak az
Őszi jóga és önismereti táborba
2017. Október 13-15
A következő bodywork zárt csoport részleteit pedig itt találod:
