Mérgező szülők

„Kik a mérgező szülők?

Egy szülő sem lehet tökéletes. Jómagam is elkövettem néhány szörnyű hibát a gyerekeimmel szemben, amivel komoly fájdalmat okoztam nekik (és magamnak is). Egyetlen szülő sem képes minden percben érzelmileg rendelkezésre állni. Teljesen normális dolog, hogy a szülő olykor rákiabál a gyerekeire. Időnként minden szülő túlzottan korlátozóvá válik. A legtöbb pedig elfenekeli a gyerekét, még ha ritkán is. Vajon ezektől a botlásoktól válnak kegyetlen vagy alkalmatlan szülőkké? Természetesen nem. A szülők is csak emberek, és nekik is megvan a maguk baja. A legtöbb gyerek pedig fel tudja dolgozni az alkalmankénti dühkitöréseket, ha mellette sok szeretetben és megértésben részesül. Azonban sok az olyan szülő, akinek negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében.

Ezek a szülők okozzák a sérülést. Miközben megfelelő kifejezés után kutattam az ilyen szülők közös vonásainak leírására, minduntalan átfutott az agyamon egy szó: mérgező. Az ilyen szülők által okozott érzelmi károsodás méregként terjed szét a gyerek egész lényén, és ahogy a gyerek felnő, úgy fokozódik a fájdalom is. Milyen más kifejezés illene jobban azokra a szülőkre, akik állandó traumával, bántalmakkal és becsmérléssel sújtják gyerekeiket, és legtöbbször még akkor is így tesznek, amikor azok már felnőttek? E definíció „állandó"vagy „ismételt" aspektusa alól vannak kivételek. A szexuális vagy a testi bántalmazás olyan traumát jelenthet, hogy nemritkán egyetlen alkalom is óriási érzelmi sérülést okoz. Sajnos a szülői szerepet, az egyik legfontosabb készségünket, még mindig jórészt a „hasunkra ütve" gyakoroljuk. A szüleink főként olyan emberektől tanulták, akik maguk sem végeztek valami jó munkát: a saját szüleiktől. A sok időtálló módszer, amely generációról generációra száll, egész egyszerűen nem más, mint bölcsességnek álcázott rossz tanács (ugye ismerjük a mondást: „Aki a vesszőt kíméli, az a fiát nem szereti"?).

Mit tesznek a gyerekkel a mérgező szülők?

A mérgező szülők felnőtt gyerekei - akár verték, túl hosszú ideig hagyták magukra kiskorukban, szexuálisan bántalmazták beszámíthatatlanként kezelték, túlzottan féltették vagy bűntudattal terhelték őket - meglepő módon szinte mindannyian hasonló tünetektől szenvednek: a sérült önértékeléstől, ami az önpusztító viselkedésformák előidézője. Valamiképpen csaknem mind értéktelennek, szeretetre méltatlannak és alkalmatlannak érzik magukat. Ezek az érzések jórészt abból erednek, hogy a mérgező szülők gyerekei - hol tudatosan, hol tudattalanul - önmagukat hibáztatják azért, mert a szüleik bántották őket. Egy védtelen, rászoruló gyerek számára elviselhetőbb a bűntudat érzése, mert valami „rosszat" tett, amivel kiérdemelte apa haragját, mint hogy elfogadja a rémisztő tényt, hogy apában, a védelmezőben, nem lehet megbízni. Amikor ezek a gyerekek felnőnek, tovább hordozzák a bűntudat és az alkalmatlanság érzésének terheit, ami rendkívül megnehezíti számukra a pozitív énkép kialakítását. Az ebből fakadó önbizalomhiány és csökkentértékűség érzése azután életük minden aspektusát beárnyékolja.

Vizsgálja meg lelke pulzusát!

Időnként nem könnyű megállapítani, hogy a szülők mérgezők- e, vagy hogy azok voltak-e. Sok embernek okoz nehézséget a szüleivel való kapcsolata. Ez még önmagában nem jelenti azt, hogy a szülők érzelmileg destruktívak. Sokan bizonytalanok: vajon rosszul bántak-e velük, vagy ők „túl érzékenyek"? A következő kérdőívvel abban szeretnék segíteni, hogy megtegye az első lépést e dilemma feloldása felé. Talán néhány kérdés szorongást és kínos érzést kehhel önben. Ez így van rendjén. Mindig nehéz, bevallani magunknak az igazságot azzal kapcsolatban, hogy mennyi sérülési okoztak nekünk a szüleink. Ha fájdalmas is, teljes mértékben egészséges az érzelmi reakció. Az egyszerűség kedvéért a kérdések többes számban utalnak a szülőkre, még ha az ön válasza esetleg csak egyikükre vonatkozik is.

I. Gyerekkori kapcsolata a szüleivel

1. Mondták-e önnek a szülei, hogy ön rossz és hitvány? Szólították-e sértő neveken? Kritizálták-e állandóan?

2. Okoztak-e önnek a szülei fizikai fájdalmai, hogy fegyelmezzék? Verték-e szíjjal, seprűnyéllel vagy más eszközökkel?

3. Alkoholizáltak-e, vagy éllek-e kábítószerrel? Úgy érezte, hogy ettől összezavarodik, kínosan érzi magát, megrémül, sértve érzi magát, vagy szégyenérzete támad?

4. Súlyosan depressziósak vagy megközelíthetetlenek voltak-e a szülei érzelmi nehézségek vagy fizikai, illetve mentális betegség miatt?

5. Önnek kelleti gondoskodnia a szüleiről a problémáik miatt?

6. Tettek-e önnel olyasmit, amit titokban kelleti tartania? Zaklatták-e bármilyen módon szexuálisan?

7. Gyakran félt-e a szüleitől?

8. Félt-e kifejezni a dühét a szüleivel szemben?

II. Felnőttkori élete

1. Rendszeresen bonyolódik-e romboló vagy bántó jellegű kapcsolatokba?

2. Úgy gondolja, hogy ha valakihez túl közel kerül, az illető megbántja megcsalja, vagy elhagyja?

3. A legrosszabbra számít az emberektől? Az élettől általában?

4. Nehezen ismeri ki önmagát, érzelmeit és szándékait?

5. Attól fél, ha az emberek megismerik igazi énjét, nem fogják szeretni?

6. Szorong-e, amikor sikert ér el, és tart-e attól, hogy valaki azt gondolja, ön csak lódít?

7. Szokott-e nyilvánvaló ok nélkül haragot vagy szomorúságot érezni?

8. Maximalista-e?

9. Nehezen tudja-e elengedni és jól érezni magát?

10. Úgy tapasztalja-e, hogy a legjobb szándékai ellenére is úgy viselkedik, „mint a szülei"?

III. Felnőttkori kapcsolata a szüleivel

1. Úgy kezelik a szülei, mintha még mindig gyerek volna?

2. Élete fontos döntéseiben szüksége van-e a szülei helyesléséhez?

3. Tapasztal-e heves érzelmi vagy fizikai reakciókat, miután a szüleivel találkozott, vagy amikor tudja, hogy találkozni fog velük?

4. Fél ellenkezni a szüleivel?

5. Manipulálják-e a szülei fenyegetőzéssel vagy bűntudatkeltéssel?

6. Manipulálják-e pénzzel?

7. Érez-e felelősséget szülei érzéseivel kapcsolatban? Amikor rosszkedvűek, úgy érzi, hogy ön tehet róla? Az ön dolga volna arról gondoskodni, hogy nekik jobb legyen?

8. Úgy érzi, hogy akármit csinál, sosem elég jó a szüleinek?

9. Hisz abban, hogy egyszer talán jobbak lesznek majd a szülei?

Ha a kérdéseknek csak az egyharmadára is igennel felelt, ez a könyv nagyon sokat segíthet önnek. Még ha úgy tűnne is, hogy bizonyos fejezetek nem vonatkoznak az ön helyzetére, ne feledje, hogy minden mérgező szülő, függetlenül a bántalmazás jellegétől, végső soron ugyanolyan sebeket ejt. Például elképzelhető, hogy az ön szülei nem alkoholisták, de az alkoholista családokra jellemző káosz, bizonytalanság és az elveszett gyerekkor más mérgező szülők gyerekei számára éppen olyan valóságos. Ugyanígy a gyógyulás elvei és technikái is minden felnőttkori esetében hasonlóak, ezért javaslom, hogy ne ugorjon át egyetlen fejezetet sem.”

Részlet Dr.Susan Forward Mérgező szülők című könyvéből.